Kapitalizmus - A Love Story Dokumentum 2009 *HD

Leírás:
Eredeti cim - Capitalism: A Love Story (2009) - amerikai dokumentumfilm
Rendező - Michael Moore

Moore azzal kezdi, hogy megvitatja, mit jelent a kapitalizmus és a „szabad vállalkozás”. Boldog és virágzó korai életére visszatekintve, azt állítja, hogy "ha ez a kapitalizmus volt, én szerettem... és mindenki más is". Kijelenti, hogy az 1950-es években a legmagasabb adókulcs 90% volt (szerinte ez az adókulcs lehetővé tette az Egyesült Államok számára gátak, hidak, iskolák és kórházak építését), a legtöbb családnak csak egy dolgozó szülője volt, a szakszervezeti családoknak ingyenes egészségügyi ellátás volt, a főiskolai oktatás ingyenes volt, a legtöbb embernek kevés volt a személyi adóssága, és a nyugdíj garantált. Ezt a jólétet a feldolgozóipar hajtotta, amely a háború utáni Nyugat-Németország és Japán fellendüléséért küzdött. Jimmy Carter elnök bizalmi válságról szóló beszédét fordulópontnak írja le, amely Ronald Reagan 1980-as megválasztásához vezetett; Moore Reagant "szóvivőmodellnek" nevezi azoknak a bankoknak és vállalatoknak, amelyek Amerikát akarták átépíteni, hogy az érdekeiket szolgálja.

Visszatekint első filmjére, a Roger & Me-re, amely a General Motors vezérigazgatója, Roger Smith azon döntésének regionális gazdasági hatásairól szól, hogy a nagy nyereség ellenére bezár több autógyárat szülővárosában, a michigani Flintben. Megjegyzi, hogy a Flintben történt leépítések idejére Németország és Japán újjáépítette autóiparát, és jobb, biztonságosabb, tisztább és megbízhatóbb autókat gyártott. Ezután visszatér a jelenbe, bemutatva George W. Busht, aki az utolsó évét élvezi hivatalában, miközben a vállalatok tömeges elbocsátásokat jelentenek be, és a gazdaság összeomlani kezd.

Azt állítja, hogy a kapitalizmus lehetővé teszi az emberek számára, hogy bármit megússzanak, beleértve a "profitálni valaki halálából". Beszél egy férfi családjával, aki a texasi Amegy Banknál dolgozott, amely titokban életbiztosítást kötött a férfira, maga a kedvezményezett, majd véletlenül közölte özvegyével, hogy a bank 1,5 millió dolláros kifizetést kap ha az rákban meghal. Moore azon töpreng, hogyan lehet legális a bank lépése, amikor neki megtiltják, hogy valaki más ingatlanára lakásbiztosítást kössön.

Katolikus papokkal és Thomas Gumbleton püspökkel beszél, aki úgy véli, hogy a kapitalizmus gonosz, és ellentétes Jézus tanításaival és a Bibliával. Megvizsgálja azt az állítást, hogy a kapitalizmus alapelvei összeegyeztethetők a kereszténységgel, és azt állítja, hogy a gazdagok figyelmen kívül hagyják a vallást, amikor szegényekről, betegekről és hátrányos helyzetűekről van szó. Rámutat a Citigroup kiszivárgott „plutonómiai feljegyzésére”, amely szerint Amerika és más országok már nem demokráciák, hanem a gazdagok uralják.

Moore beszámol az Occupy mozgalomról és a "szocialistaként" démonizált Barack Obama demokrata szenátor 2008-as elnökválasztási kampányáról. Megjegyzi, hogy az Obama elleni rágalmak nem váltak be, mivel nőtt a támogatottsága, és az emberek kíváncsiak lesznek arra, mit is jelent valójában a szocializmus. A Wayne megyei seriffnek, Warren Evansnak a profilját készíti, aki elrendeli a letiltás megszüntetését; a Miami Low Income Families Fighting Together, akik újra elfoglalják az elzárt otthonokat; és a Republic Windows and Doors dolgozói, akik ülősztrájkot szerveztek, miután végkielégítés, szabadság vagy egészségügyi juttatások nélkül elbocsátották őket, miután a Bank of America és a JPMorgan Chase átvette a cég irányítását.

A film azzal zárul, hogy Moore a Wall Streetet bűnügyi helyszínnek minősíti, és úgy véli, hogy az amerikaiak a Föld leggazdagabb országában élnek, és megérdemlik a tisztességes munkát, az egészségügyi ellátást, a jó oktatást és a saját otthonukat. Hozzáteszi, hogy bűn, hogy az amerikaiaknak nincsenek és soha nem is lesznek ezek, amíg a kapitalizmus gonoszsága továbbra is a keveseket gazdagítja a sok rovására. A kapitalizmus felszámolását kéri, és helyette valami jót kell tenni minden ember számára: a demokráciát. Arra a következtetésre jut, hogy ezt a célt nem tudja egyedül elérni, és a néző segítségét kéri. Don Regan Ronald Reaganhez írt sorát idézi: „... és kérem, gyorsítsa fel”...

A film hossza: 02:07:23 (Ha most elindítod a lejászást, 20:28-ra lesz vége a filmnek.)

Megtekintve: 294 alkalommal

Feltöltve: 2022-03-18 06:52:00 (2 éve)

Kulcsszavak: kapitalizmus, love, story, dokumentum, 2009