A krétai csata S01E03

Leírás:
Hírszerzés, felszerelés és utánpótlás
Felderítés, hírszerzés
Szövetségesek
Freyberg tábornok a krétai csatában

Az Ultra kódfejtőinek köszönhetően a szövetséges parancsnokság meglehetős pontossággal ismerte a német terveket. Tájékoztatták Freyberg tábornokot, akik hozzáfogott a repülőterek és a sziget északi partjainak megerősítéséhez. A megfelelő felszerelés és utánpótlás hiánya azonban annyira megnehezítette a munkát, hogy Freyberg engedélyt kért a krétai repülőterek leszállópályáinak felrobbantására. Ezt azonban a felsőbb parancsnokság nem engedélyezte, a repülőterek későbbi hasznára gondolva. Ez a döntés végzetesnek bizonyult. Problémát okozott az is, hogy bár Freyberg megkapott minden visszafejtett német üzenetet, a fordítást nem katonai hírszerzők, hanem a kódfejtő projekten dolgozó civilek végezték, akik sok katonai szakkifejezést félreértettek és hibásan fordítottak.
Tengelyhatalmak

A német hírszerzés, annak ellenére, hogy jól szervezett hálózattal rendelkeztek a térségben, csak 5000 fős védőseregről tett jelentést (nem tudni, ez szándékos szabotázs, vagy kétbalkezes hírszerzőmunka eredménye volt-e). Az Abwehr azt is előrejelezte, hogy a krétai lakosság a német csapatokat felszabadítóként fogja köszönteni, mivel a krétaiak hagyományosan a görög politika köztársaság-párti ellenzékéhez tartoztak (a kormányzó királypárttal szemben). Ez súlyos tévedés volt.

A térségben állomásozó német 12. hadsereg saját hírszerzése már óvatosabb volt, bár ők is alábecsülték a szövetséges véderő méretét. Úgy számították, két hadosztály elegendő lesz a sziget elfoglalásához, de javasolták a 6. hegyi hadosztály Athénban tartását szükség esetére, ami bölcs előrelátásnak bizonyult.
Felszerelés és utánpótlás
Szövetségesek

A szövetséges csapatok (mind a görög, mind a nemzetközösségi csapatok) felszereltsége a kiürítés következtében általánosságban nagyon rossz volt. A nehézfegyverzet szinte egésze a szárazföldön rekedt és sok volt a fegyvertelen katona. Freyberg tábornok azzal a rendkívül fonák helyzettel nézett szembe, hogy az ejtőernyős-támadás nem érte meglepetésként, viszont még a csekély felszereléssel ledobott ejtőernyősök fegyverzete is felülmúlta a védekezőkét.

A csekély légvédelmi tüzérség szintén nélkülözte a nagyobb kaliberű ütegeket, azonban jól kiképzett, álcázott és vezetett csapatai jelentős veszteséget okoztak a németeknek. A szövetségesek rendelkeztek kb. 25 harckocsival, amelyek nagy része nem volt üzemképes, és csak páncéltörő lőszerük volt. A tankokat ezért fix pozíciókba ásták be, és géppuskafészeknek használták.
Tengelyhatalmak
A német ejtőernyősök – a fegyvernem sajátosságaihoz képest – jól felszerelten indultak a csatába. Bőségesen el voltak látva géppisztolyokkal és könnyű géppuskákkal, sőt speciális tüzérségi eszközökkel is. A német ejtőernyős doktrínának azonban volt egy súlyos problémája, ami a rendszeresített ejtőernyő sajátosságaiból fakadt: az ernyő egy ponton, a katonák hátán kapcsolódott a hevederhez. Ennek megfelelően a katonák nem két lábra, hanem szinte hasra-négykézlábra érkeztek, és puskáik nélkül voltak kénytelenek ugrani. Leérkezés után a pisztollyal és tőrrel felfegyverzett ejtőernyősöknek meg kellett keresniük a külön tartályokban ledobott puskáikat és egyéb fegyverzetet. Ez idő alatt nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek a távolabbról rájuk puskatüzet zúdító védekező csapatoktól. A veszteségeket növelte az is, hogy a fenti szerkezetű német ejtőernyőt szinte lehetetlen volt irányítani, és a sziklás, köves nehéz talajon sok ejtőernyős sérült meg a földre érkezés során.